Bátorítani kell az áldozatokat jövőképük, új céljaik felállítására

2021. 02. 18.

Hogyan folyik az áldozatok lelki, mentális támogatása? Kell-e falakat áttörni, hogy a bajbajutottak megnyíljanak? Többek között erről is beszélgettünk Kéri Katalinnal, a Budapesti Áldozatsegítő Központ pszichológusával.

–       Milyen gátakat kell áttörni az áldozatok esetében, mernek-e megnyílni? Mennyiben segíti munkájukat a patrónus szoba közege?

–       A nálam megforduló áldozatok mindegyike könnyedén megnyílik, szinte elégséges csak azt az indító kérdést intézni hozzájuk, hogy miért keresték fel központunkat, mi történt velük. Általában először tömören megfogalmazzák a lényeget, majd szépen lassan részletezik az eseményeket. Azonban a nagyon traumatikus esetek előidézhetik azt a közlési módot, hogy bizonyos – nem ritkán fontos – részletek csak a második találkozás alkalmával kerülnek elő, leginkább olyankor, ha az áldozat saját maga is szégyelli a vele történteket, és hibáztatja is saját magát. Mivel eddigre már érzékelik az elfogadó biztonságos közeget és az ítélkezésmentességet, így a részletek is előkerülnek. Az áldozatok nagyon várják, hogy foglalkozzon velük valaki, hogy beszélhessenek az őket ért fájdalmas eseményekről, ezért többnyire nem kell falakat áttörnünk, de mindehhez érzékelniük kell a barátságos, oldott fogadtatást, amiben természetesen a kialakított patrónus szoba elszeparáltsága, otthonossága is komoly segítséget jelent. 

–       Él-e még a köztudatban, hogy az áldozatnak is van felelőssége az ügyben?

–       Különösen a szexuális erőszak, kapcsolati erőszak során gyakori az áldozathibáztatás. A legtöbb esetben időre van szükség, amíg a kliensek át tudják definiálni magukban, hogy nem ők a hibásak a történtekért, mivel különösen a bántalmazó részéről azt a rendszeres visszajelzést kapták, hogy ők csinálnak rosszul valamit. Sajnos ennek a magatartásnak a kialakulásában többnyire a környezet visszajelzései is szerepet játszanak  például: Miért vettél fel olyan ruhát? Miért arra mentél? Kellett neked ilyen férfival megismerkedni, pedig már az elején látszott, hogy mire számíthatsz!, ami azért nagyon helytelen, mert az áldozat amúgy is hajlamos okolni magát a történtekért. A beszélgetések során is gyakorta hangzik el részükről az a kérdés, hogy: „jogom van hozzá, hogy nemet mondjak?” Rendszeres megerősítést várnak a kliensek annak tekintetében, hogy autonóm módon dönthetnek életük felett, így szisztematikusan dolgoznunk kell önbecsülésükön, bátorítanunk kell őket új célok, jövőkép felállítására. 

–       Milyen folyamatokra, állomásokra osztható, amíg az áldozat túljut a krízishelyzeten? 

–       Az áldozatok az első alkalommal többnyire borús arccal, szorongva érkeznek, sok esetben sírnak, ami a feszültség távozása miatt kifejezetten kedvező hatású. Természetesen az eset súlyosságától függ, de például egy lopás, csalás, vagy személyiségtől, korábbi életesemények hatásától függően egy közepesen erős bántalmazás (persze ezt is nehéz meghatározni, hogy ez kinek mit jelent) esetében a második beszélgetés alatt már érzékelhető valamilyen szintű oldódás. Ilyenkor az áldozat még mindig a történtekről beszél, de már kicsit másképp, más részleteket megragadva. Többnyire a harmadik alkalommal a kliensek már más dolgokról is tudnak beszélni, kezdenek túllátni a traumán, megnyílnak, szerepet kap a humor, és kezdenek a jövő felé tekinteni, de hangsúlyozni kell, hogy ez egyéntől és az eset súlyosságától függően változó lehet. Ha a sokat emlegetett biztonságérzetet sikerül kialakítani számára, illetve ezt ő maga is képes már meglátni, elkezdi az eseményt beleilleszteni az élettörténetébe, élhetőnek kezdi látni a világot. Amikor pedig a történtek már nem egy kiugró piros betűs mondatként virítanak az őt ért események között, már nagyon jó eredményt értünk el nála. A leírt folyamatnak van egy olyan fázisa, amikor az áldozat erőteljes érzelmeket él meg az elkövetője ellen, ami természetesen düh, harag, és teljesen rendjén van, ahogyan az is, hogy elégtételt szeretne, amit általánosan úgy fogalmazhatunk meg, hogy a bűnös nyerje el méltó büntetését. Az ötödik és a tizedik alkalom között valahol erőteljes oldódás következik be, de van néhány súlyosan traumatikus, hosszúra nyúló terápiát igénylő eset is. A folyamatot sajnos erőteljes mértékben lassíthatja a hivatalos eljárások időtartama, amikor az áldozat „várja” a tárgyalást, és külön figyelmet kell szentelnünk az erre való felkészítésre, illetve a tárgyalás utáni feldolgozásra. 

–      Általában mennyi időt vesz igénybe, amíg a krízishelyzet feloldható?

–       A krízishelyzet feloldásához enyhe esetben három alkalom is elég lehet, középsúlyos esetben nagyjából öt-nyolc alkalom elegendő, súlyos esetben viszont egészen bizonyos, hogy tíz alkalomnál több idővel kell számolnunk. Az áldozat személyiség típusától, a támogató szociális közegtől, illetve az élettörténet során begyűjtött érzelmi muníciótól vagy éppen a bántalmazások sokaságától függően nagyon eltérő eredmények születhetnek. Találkoztam már olyan fiatal hölggyel, akit a barátja súlyosan bántalmazott, összetörve érkezett, és mégis a negyedik alkalom után már tudatosan építette jövőképét. Olyan esetre is van példa, hogy valaki enyhébb bántalmazást is súlyosabbnak él meg, amiben szerepe lehet annak, hogy talán már gyermekkorában is abuzálták, csak esetleg halványan emlékszik, vagy csak a rokonok részéről hallott a történtekről.

Ha úgy érzi, áldozattá vált, kérjen bizalommal segítséget az Áldozatsegítő Központokban vagy az éjjel-nappal ingyenesen hívható Áldozatsegítő Vonalon a 06 80 225 225-ös telefonszámon!


szerző: ÁSK