Az iskolákban előforduló erőszak sokféle lehet. Erőszakoskodhat a diák diáktársával, tanár a diákkal, de az is előfordul, hogy a szülő vagy a diák erőszakoskodik a tanárral. Ennek megelőzése érdekében a Kormány szeptembertől új intézkedést léptetett életbe, amely szerint mintegy ötszáz oktatási-nevelési intézményben iskolaőrök fognak dolgozni. Feladatuk az iskolai rend, a nevelő és oktató munka zavartalan biztosítása, a diákok, az intézményi dolgozók biztonságát sértő, veszélyeztető cselekmények megelőzése, megszakítása, megakadályozása.
Az iskolai zaklatás, a kortársak közötti erőszak egyik formája
Az iskolai zaklatás szociális, közösségi, kapcsolati zavarból táplálkozik. Maga a jelenség nem minden esetben azonosítható egyszerűen, nem összetévesztendő például a gyerekek fel-feltörő egyéb erőszakos cselekményeivel.
Sokszor sem a szülő, sem a pedagógus nem képes arra, hogy felismerje a zaklatás tényét
Felismerését azonban segítik a ráutaló jelek együttállása, amelyek szerint folyamatosan jelen van a tudatos, bántó szándék, tehát a bántalmazó – zaklató – szándékosan akar fizikai, lelki fájdalmat okozni, annak a közösségi társának, akivel szemben erőfölénye van, tehát a két fél között nem áll fenn erőegyensúly. Az áldozat nem tudja magát az adott helyzetből kimenteni, a cselekmények folyamatosan, hosszabb időn keresztül ismétlődnek, negatív hatásuk romboló az áldozat személyére. Ha ilyet tapasztalunk, egészen biztos, hogy zaklatással állunk szemben.
A zaklatásnak nincs valódi indoka, gyakran a „csak” áll mögötte. Nincs elfogadható magyarázata a zaklatónak arra, hogy miért tette, egyszerűen csak kiszemeli tőle gyengébb áldozatát. A zaklatás tehát nem egy valamire adott rossz válaszreakció.
Vegyük komolyan az iskolai zaklatást!
A jelenség nem új keletű, szinte nincs olyan oktatási-nevelési intézmény, ahol nem fordul elő. Ez azt jelenti, hogy sajnos sok gyerek, diák számára nem jelenthet örömet az iskolai közösség, hiszen a megaláztatások, a bántalmazás miatt a szorongás minden nap jelen van az életükben. A zaklatás áldozatai sok esetben pszichoszomatikus tüneteket mutatnak, például fáj a fejük, a hasuk, a hátuk, nem tudnak aludni, súlyosabb esetben depresszióssá is válhatnak. Tanulmányi eredményük romlik.
Példák az áldozattal szemben elkövetett zaklatásokra: megverik, csúfolják, leköpködik, orrváladékot kennek a ruhájára, kiközösítik, eldugják a személyes holmijait, leszólják az öltözetét, a családját, piszkálják stb.
Ki lehet áldozat?
Bárki. De tipikusan az alacsony önértékelésű diák, aki csendes, félénk, zárkózott, kevés barátja van vagy egy sincs. Fizikailag gyengébb a kortársainál, vagy csak valamiért „más”, mint a társai; autisztikus, esetleg szemüveges, nagyon okos, vékony, túlsúlyos, szegény vagy gazdag stb. A zaklató a saját közösségében hatalommal rendelkezik, ezért azok is félnek tőle, akik egyébként meg tudnák védeni magukat vele szemben.
Kik a zaklatók?
Azt gondolnánk, hogy a zaklató profilja egy rossz szociális körülmények közül érkező diák, aki agresszív, erőszakos egyén, de ez nem feltétlen van így. A zaklató sokszor népszerű, intelligenciával bír, s nem is feltétlen rossz körülmények között él. Viszont hiányos a családi nevelése. A zaklatók családjában gyakori a gyermekkel való nem törődés, az odafigyelés, a pozitív minták hiánya, a testi vagy lelki bántalmazás. A zaklatók hatalomra törekszenek, ezért először gyakran manipulálják társaikat, hogy megerősítsék magukat, „híveket, alattvalókat” gyűjtenek maguk köré. Tipikusan „közönség” előtt zaklatnak, mert fontos számukra, hogy demonstrálják hatalmukat.
Mit tehetünk a zaklatás ellen?
Figyeljünk! Magunkra is. Hogy miként tekintünk ezekre a cselekményekre? Mutassunk példát, a gyerek elsősorban a látott viselkedésből s nem a prédikációból tanul! Legyünk következetesek, egyértelműek!
És figyeljünk a gyerekre! Vegyük észre azokat a jeleket, amelyek utalnak a problémára! A szülőnek sokszor imponál, ha már a homokozóban is „kisfőnök” a gyerek. „Lám-lám, milyen tekintélye van!”, s nem veszi észre a szülő a háttérben húzódó erőszakot, a zaklatói attitűdöt, minek következtében sérül a gyermek társas kapcsolata, nincsenek, nem lesznek igazi barátai, csak félő hívei.
Megoldás a törődés, az érzelmi fejlődés elősegítése, a helyes irányba terelés.
Az áldozatok kapcsán, sokszor már csak akkor derül fény a bántalmazó zaklatásra, amikor nagy a baj, mert az áldozat hallgat, nem bízik abban, hogy a felnőtt megvédi őt. Tart attól, hogy nem veszik komolyan a problémáját, azokat elbagatellizálják a felnőttek, „Én is jártam iskolába.”, „Engem is megvertek”, „Állj ki magadért!” stb.
Szülőként a legjobb, amit tehetünk, hogy értő figyelemmel, támogató magatartással fordulunk a gyerek felé. Kezdeményezzük az iskolával közösen a probléma feltárását és megoldását, s ha ebben az adott intézmény nem partner, inkább vigyük másik iskolába a gyereket és kérjük pszichológus segítségét!
Van segítség !
Magyarországon jelenleg nyolc áldozatsegítő központ működik – Budapesten, Miskolcon, Szombathelyen és Pécsett, Szegeden, Kecskeméten, Veszprémben és Szolnokon -, amelyek mindegyikében lehetőség van ingyenes pszichológiai segítségnyújtást kérni az iskolai zaklatás gyermekáldozatai számára is.