A magyar áldozatsegítő rendszer jó példává válhat a régióban
2020.08.03.Az Igazságügyi Minisztérium folyamatosan fejleszti az áldozatsegítő rendszert és elemzi a jelenlegi gyakorlatokat, hogy még hatékonyabb lehessen a bajba jutottak támogatása. A témáról Szeiler Orsolyával, az Igazságügyi Minisztérium helyettes államtitkárral beszélgettünk.
– Többször olvastunk és hallottunk már az Áldozatsegítő Központokról és az Áldozatsegítő Szolgálatokról. Milyen különbségek vannak ezek között?
Az Áldozatsegítő Szolgálatok jelenleg kormányhivatali keretek között biztosítják az áldozatok részére az áldozatsegítő támogatásokat, így többek között az érdekérvényesítés elősegítését, az áldozati státusz igazolását, az azonnali pénzügyi segélyt, valamint az állami kárenyhítést. Az Áldozatsegítő Központokat annak érdekében hoztuk létre, hogy az áldozatok pszichológiai és érzelmi segítségnyújtást kaphassanak, mindezt magas szakmai színvonalon, továbbá megvalósulhasson az áldozatok életének utánkövetése is. Amíg az Áldozatsegítő Szolgálatok alapvetően hatósági tevékenységet látnak el, addig a Központok hatósági jelleget nélkülözve segítenek az áldozatoknak. Azt gondolom, mind a Szolgálatok, mind a Központok fontos szerepet töltenek be és mindkettőre szükség van, ugyanis ezek egymást kiegészítik, így tudunk komplex, az áldozatok igényeihez a leginkább igazodó segítséget nyújtani.
– Mit gondol a jelenlegi hazai áldozatsegítési rendszerről?
Úgy gondolom, mint minden területen, így itt is szükséges időről-időre elemezni a gyakorlatot és annak megfelelően fejleszteni az adott rendszert. Fontos látni, hogy önmagában nem elég a szolgáltatási portfólió rendelkezésre állása. Ahhoz, hogy az áldozatok támogatásban részesülhessenek, valamilyen módon kapcsolatba kell kerülniük a szolgáltatást nyújtó szervezetekkel. Ennek két fő modellje van: az áldozat önálló segítségkérésén alapuló és az áldozatok közvetlen elérésén alapuló modell. Az állami áldozatsegítési támogatásokat igénybe vevő állampolgárok száma a jelenlegi, az áldozat önálló segítségkérésén alapuló rendszerben évről évre csökken, így az áldozatok jelentős része nem látható az állami áldozatsegítés számára. Ez a látencia adott okot arra, hogy elemezzük a gyakorlatot, következtetéseket vonjunk le, és ennek alapján újragondoljuk a hazai áldozatsegítési rendszert. Éppen ezért, az Igazságügyi Minisztérium egy új, jóval hatékonyabb áldozatsegítési rendszer megvalósításán dolgozik.
– Az előző válaszában említette, hogy az állam előtt egyre több a látens áldozat, ezért új áldozatsegítési stratégián dolgoznak. Mit gondol, miért marad az állam előtt látens az áldozat, esetleg nincs elég szolgáltatás, amit igénybe tudnának venni az áldozatok?
Előfordul, hogy az áldozatok maguk sem ismerik fel, hogy áldozatnak minősülnek, így az állam előtt is ismeretlenek maradnak. Felmerülhetnek olyan körülmények, mint a félelem, valamilyen testi-lelki fogyatékosság, vagy akár az áldozat idős kora, amely miatt nem tud, nem mer vagy nem akar segítséget kérni. Ugyanakkor problémát jelenthet az is, hogy az áldozatoknak nincs tudomása arról, hogy mind az állam, mind a civil szervezetek oldalán léteznek olyan támogatási formák, amelyeket igénybe tudnának venni. Arra lehet következtetni, hogy helyi szinten jelentős információhiány van, így hiába áll rendelkezésre Magyarországon elegendő szolgáltatás, azok mégsem jutnak el az érintettekhez. Ennek oka egyrészt a látencia, másrészt az, hogy a szolgáltatók a segítő tevékenységüket egymástól függetlenül, megfelelő koordináció nélkül végzik.
– Az áldozatvédelem keretében említették már a hozzátartozók védelmét szolgáló törvényjavaslatot. Van-e még folyamatban olyan törvényjavaslatuk, amely szintén az áldozatok védelmét szolgálja?
A magyar kormány számára az áldozatvédelem legalább olyan fontos, mint az áldozatsegítés. Éppen ezért benyújtásra került egy olyan törvényjavaslat, mely önálló szabályozásként a bűncselekmények áldozatai részére kártérítés, illetve sérelemdíj megtérítése iránti igény érvényesítésének elősegítésére egy új, gyorsított eljárást vezetne be. Ez jelentősen megkönnyítené az áldozat igényérvényesítését, és lehetőséget adna arra, hogy a sértett pert indíthasson a lakóhelye vagy tartózkodási helye szerinti bíróság előtt. A gyorsított perben elsődleges lesz az elektronikus hírközlő hálózat útján történő tárgyalás, megkímélve a felperes áldozatot az alperes terhelttel való fizikai találkozástól. A gyorsított per során a bíróság soron kívül jár el, számos eljárási határidő lerövidül és, ha a perben az okirati bizonyításon felül egyéb bizonyításra nincs szükség, úgy a bíróság a pert tárgyaláson kívül bírálhatja el.
– Mit gondol, mitől lehetne jobb az új áldozatsegítési rendszer?
Úgy gondolom, hogy egy olyan rendszerre van szükség, amely összefogja valamennyi áldozatsegítő szerv, illetve szervezet tevékenységét, és azok munkáját folyamatosan koordinálja. A koordináló szervnek módszertani útmutatókkal, képzésekkel, oktatással kellene ellátnia a különböző áldozatsegítési szolgáltatókat, hogy azok egymással folyamatosan megoszthassák gyakorlati tapasztalataikat és így még hatékonyabban tudják az érintetteket segíteni. Továbbá, szükség volna arra is, hogy az áldozatsegítő tevékenységet folytató szolgáltatók, ha maguk nem is tudnak az áldozatnak minden szükséges támogatást megadni, tudják, hogy erre mely szervezet alkalmas, és ahhoz irányítsák az áldozatot. Szeretném hangsúlyozni, hogy az új áldozatsegítési rendszerre vonatkozó koncepciónk – melynek részletei jelenleg kidolgozás alatt állnak – ennél jóval szélesebb spektrumon mozog. Úgy gondolom, a terveink kellőképpen szemléltetik azt, hogy egy valóban releváns újításon dolgozunk, amely alapjaiban változtathatja meg az áldozatsegítés rendszerét. Ha sikerülne egy, a kormány jelenlegi célkitűzései mentén újraépítendő hatékony és jól működő rendszert létrehozni, akkor a magyar megoldás kiemelkedően jó példává válhatna a régióban.
szerző: ÁSK
